Így kezdődött a telefonos segítségnyújtás!

Soha meg sem fordult a gondolataimban a 90-es évek közepéig, hogy személyes kontaktus nélkül bárkinek is segítséget tudok nyújtani, csupán egy pár másodperc koncentrációval. Az éteren keresztül ráhangolódni a kérdező személyen keresztül a kérdésre!?

• Egy nagyon kedves régi, OSCAR Díjas ismerősöm, – akkor Los Angelesben élt – Karácsony előtt néhány nappal felhívott telefonon, hogy segítsek! „Bár itthon vagyok, az Anyukámat reggel hoztam ki a kórházból, elmentem vásárolni és mire hazaértem 11 órakor, eltűnt itthonról 4 napos hasműtéttel! Hol lehet? Miért ment el? Hova forduljak? Hol keressem?”

Mire zaklatottan elhadarta kérdéseit, már láttam, mit csinál!! Pontos helyszínt nem tudtam ugyan megjelölni, csak annyit, hogy sorban áll!  Egy nagy, kivilágított kirakat előtt, nemsokára már beér az üzletbe, onnan pedig egy taxival fél órán belül otthon lesz a Mézeskalács téren. Semmi baja, csak egy kicsit fáradt és vastagon belepte őt már a sűrűn hulló hó! Kértem, ha hazaérkezik, azonnal jelezze! Már kezdtem aggódni, talán nem érzékeltem jól? Nem is az utcán volt hóval ellepve? De nem kételkedtem megérzésemben és megcsörrent a telefon!  

• „Drága Bellám! Köszönöm! Anyu hazaérkezett és egyik korházi szobatársának megígérte, hogy a ma megjelenő könyvet dedikáltatja a nevére az íróval! A Liszt Ferenc Könyvesbolt előtt állt sorba és taxival jött haza! Minden rendben, köszönöm, köszönöm!”

Elgondolkodtam, hogy ez mégis létezik? Képes vagyok erre is?

Két évvel később megkeresett a Telemédia, hogy vállalnám-e a telefonos segítséget. Igent mondtam, de akkor még csak egyedül, elsőként műveltem ezt a feladatot az országban. 

2000 augusztusában kiszálltam és azóta működik a saját külön vonalam, a 90-603-323 ahol nincs várakoztatás, nincs kapcsolgatás, csak velem beszélgethetsz és még mindig a leg alacsonyabb tarifával változatlanul.